Hát fél év telt el azóta,hogy megírtam az első bejegyzésemet.Gratula nekem :D

Igazából ez a blog,olyan én lesz.Úgy érzem így könnyebbé válnak a nehéz dolgok.
Lassan elkezdődik a suli is...nem nagyon várom.1 ok miatt:mert vége lesz a nyárnak és ígyis alig tudtam találkozni a barátommal,most meg még nehezebb lesz. :(
Ma találkoztunk fent Pesten,mivel oda tudunk a legegyszerűbben felmenni.Ő ceglédi én meg lepsényi.Szóval jah,távkapcs.Előtte 2 évig barátok voltunk,mondhatni "legjobb" szinten.Aztán nyáron lejött a szüleivel nyaralni balcsira,mondta ha ráérek,akkor én is menjek le.Hát éppen ráértem így összejött :) Így két napot töltötünk együtt.Én éreztem h szeretem meg azt is h Ő is,de nem szerettem volna h ez így egy szinttel feljebb lépjen,mert tudtam h a távolság miatt iszonyú nehéz lesz.Hát gondolom valahogy Ő is így volt vele,de mivel nyár van-jó idő így leszarta;) próbáljuk meg.Nem mondom hogy én nem szerettem volna,sőt mi több,már mióta barátok lettünk azóta szerettem volna,hogy több legyen mint barátság,elviekben ez így is volt mindig,csakhát gyakorlat:az meg a távolság.
Nah mind1.Végülis arra jutottunk,hogy eddig is szerettük egymást akkor miért ne próbálhatnánk meg!?Ez kezdődött július 14én.
Az elején amikor Ő sem dolgozott sokat akkor volt oan alkalom is h egy 7en belefért 2 tali.De most nem nagyon,sajnos :( . Ebben a hónapban 2xra találkoztunk,de ez is ilyen kínlódott volt.Éreztem nagyon a feszültséget köztünk.Ő azt mondta,hogy régen találkoztunk és ezért nem olyan "bújós". De héééé,miez a "régen találkoztunk,és azért" duma :S Mikor ezt kimondta,elég nagyot néztem :| nem sok választott el tőle hogy teljesen kiboruljak.
Sokat beszélgettünk róla,hogy mi lesz ezzel a kapcsolattal a jövőben,dehát sokkal többre nem jutottunk,minthogy nehéz lesz.Csak az a baj hogy Ő nem bízik magában,lehet hogy még bennem sem.Az kellene h bízzon igenis bízzon ;) Bízzon magában,bennem,és hogy együtt sikerülni fog! ;)
És igen,sokan mondják hogy szép a szerelem,de nem mindig képes csodákra.Kibírni a távolságot.Néha sajnos a távolság megöli a kapcsolatokat,akármekkora is a szeretet.
Folyton várni arra a nyamvadt találkára.Aztán ha rossz a közlekedés,vagy netán az idő akkor már egyből rossz a kedve az embernek :( és igen ez így szokott lenni.
De mivel én optimista vagyok,egészen máshogy látom a dolgokat.
Mások lelki támaszával sokmindenre képesek vagyunk.Én például örülök neki hogy van egy pár barátom akikre mindig számíthatok bármilyen helyzetben.

Nah szóval visszatérve erre az optimistáskodásra:D
Szerintem egy távkapcs is lehet szép és tartós,csak nagyon észnél kell lenni a dolgokban.Az sem jó ha túl elkapkodjuk a dolgokat,meg persze az sem ha haggyuk őket hogy majd...majd...majd...
Aztán eléggé nem csak egy emberen múlik az egész,sőt nagyon is EHH.pl én tuti nem bírnám ha csak nekem kéne utána futnom meg az időbeosztásomat hozzá igazítani.nem menne :S Bár én megmondtam neki hogy minden tőlem telhetőt megteszek érte,persze szeretném ha ez fordítva is így lenne.
Nah meg a csalódások...hát azt ugye senki sem szereti...nem jó ha az előző kapcsolatokhoz viszonyítjuk a dolgokat,akkor semminnek sincs semmi értelme azt hiszem :D Kell nyitódni az új dolgok felé,kicsit bátrabbnak lenni,bevállani ;)

Öööööö...egyenlőre azt hiszem ennyi :D aztán majd még jönnek gondolatok.
Köszi-puszi :P
és jóccakát :D